Vattaszerű pamacsok az almafán. Mit lehet tudni a vértetűről?

Sokan ijedten veszik észre, hogy tavasszal vagy nyár elején furcsa, fehér vattaszerű pamacsok jelennek meg az almafa törzsén vagy az ágak elágazásainál. Elsőre könnyen azt hihetnénk, hogy penész vagy valamilyen gombás fertőzés támadta meg a fát. Valójában azonban egy apró rovar, a vértetű okozza ezeket a jellegzetes tüneteket.

A vértetűk által hátragyatott "pamacs".

A vértetű egy nagyon kicsi, szabad szemmel is alig látható rovar, amely az almafa nedveit szívogatja. A testét vastag, viaszszerű réteg borítja, ami úgy néz ki, mintha apró vattapamacsokat rakott volna le a fára. Ez a viaszréteg segít neki abban, hogy megvédje magát az időjárástól és az ellenségektől. Így ha valaki fehéres bojtokat lát az almafán, az nagy valószínűséggel nem penész, hanem a vértetű kolóniájának a védőrétege.

A vértetű szárnyas verzója.

A vértetű nemcsak a fa felszínén, hanem annak belsejében is kárt tud okozni. Ahogy szívogatja a nedveket, a fa szövetei megduzzadnak, kisebb-nagyobb kinövések alakulnak ki. Idővel ezek a duzzanatok berepedezhetnek, és így más betegségek, például gombás fertőzések is könnyen bejuthatnak a növénybe. Ráadásul a tetvek által kiválasztott ragacsos anyag, az úgynevezett mézharmat vonzza a hangyákat, valamint elősegítheti a fekete színű korompenész kialakulását is. Ez nemcsak a fa külsejét csúfítja el, de a termés minőségét is ronthatja.

Megduzzadt faág a vértetű megszállást követően.

A vértetűvel való találkozás legtöbbször tavasszal kezdődik. Ilyenkor a fa kérgében megbújó, telelő egyedek aktivizálódnak, és gyors ütemben kezdenek szaporodni. Egy szezon alatt akár több nemzedék is kifejlődhet. A nyár közepére már egész kolóniák alakulnak ki, főleg a fa sebes részein, régebbi metszési vágásoknál vagy az elágazásokban. Ha nem vesszük észre időben a jelenlétüket, akkor őszre már a gyökérzónát is elérhetik, ahol további károkat okozhatnak.

Szerencsére nem vagyunk teljesen eszköztelenek a védekezésben. A természet maga is segít. Vannak olyan hasznos rovarok, mint például a fülbemászó vagy bizonyos fürkészdarazsak, amelyek természetes ellenségei a vértetűnek. Ezek a rovarok megeszik vagy megbénítják a kártevőket, így segítenek egyensúlyban tartani a fa élővilágát. Ezzel együtt érdemes ügyelni arra is, hogy ne pusztítsuk el ezeket a hasznos rovarokat erős vegyszerekkel, mert nélkülük a vértetű még jobban elszaporodhat.

A megelőzésben sokat segíthet az is, ha tavasszal alaposan átvizsgáljuk a fát. Ha még csak kisebb fertőzés látszik, elegendő lehet egy erősebb vízsugárral vagy kézzel óvatosan eltávolítani a vattaszerű pamacsokat. Ezen kívül az is hasznos, ha igyekszünk minél természetesebb módon ápolni a fákat, például nem adunk túl sok nitrogént a talajnak, és olyan virágokat ültetünk a kertbe, amelyek vonzzák a vértetűt pusztító rovarokat.

Viaszszálak közelről.

Ha azonban a fertőzés már súlyosabb, előfordulhat, hogy szükség van növényvédő szerre is. Ebben az esetben érdemes kímélőbb készítményeket választani, amelyek célzottan hatnak a kártevőre, de nem károsítják a hasznos rovarokat.

Mi a lent található termékeket ajánljuk, de mindenképpen kérje ki a vegyszeres szaktanácsadóink véleményét.

A vértetű tehát egy alattomos kártevő, amely könnyen összetéveszthető valami ártalmatlannal, de ha idejében felismerjük és megfelelően kezeljük, akkor elkerülhetjük a nagyobb bajt. Ha vattás pamacsokat látunk az almafán, ne essünk pánikba, de ne is hagyjuk figyelmen kívül – mert minél előbb cselekszünk, annál könnyebb dolgunk lesz.